Sok-sok éve már két különböző erősségű horgászbottal járom a Dunát. Az egyik egy 2,10 méteres 42 grammos pálca, a másik egy kicsit hosszabb, 2,40 méteres és hajszállal erősebb, 56 gramm dobósúlyú. Ezzel a két bottal nagyjából le tudom fedni azokat a csalikat-módszereket, amiket leggyakrabban alkalmazok a folyón. Nyilván, aki első bot-orsó párosítását keresi, talán éppen a Dunára, nem fog rögtön kettőre beruházni. Ezért olyat célszerű választani, ami ha nem is minden tekintetben, de a körülmények nagy többségében ki fogja szolgálni, akár hosszú távon.

Az egyik kritikus kérdés a bot hossza. Ha túl hosszú, nehéz-leginkább fejnehéz lesz, ha pedig túl rövid, a parti horgászatok során okozhat nehézségeket. A 2,40 méteres hossz egy arany középút. Nem zavaró még csónakból, de partról is el lehet vele remekül boldogulni. A bot dobósúlyának kiválasztása szintúgy fontos. Kezdő horgász hajlamos abba a hibába esni, hogy a becélzott halhoz keres felszerelést. Valójában az alkalmazni kívánt csalik azok, amik meghatározzák, milyen bot karakterre és erősségre lesz szükség. Ha túl lágy a karakter, gumihalas horgászatnál fog sokat tompítani, ha túl gerinces és rideg, akkor pedig a wobbler játékát fogja elrontani. A Daiwa Powermesh 2,40-es, 14-42gr dobósúlyú botja, -persze némi kompromisszummal-, mindkét irányzat kezelhető. A könnyű, karcsú pálca nagyjából 5 centitől 10 centiig kezeli jól a wobblereket. 10 centis méret esetében nem a testes, duci harcsás wobblerekre kell gondolni, hanem első sorban a süllőre szánt hosszukás, karcsú modellekre. Az alkalmazható plasztik csalik felső határa véleményem szerint szintén 10 centi, maximum 20-22gr súlyú jigfejjel. Ezt az összesúlyt még remekül viseli.

Egy Daiwa Freams LT 4000D-C orsó került a botra, amire 0,12-es Tournament 8Braid zsinórt csévéltem, rikítózöld színben. Az „LT” jelzés hivatott jelezni, ez az orsó már az új, könnyített házas orsók közé tartozik. Önsúlya mindössze 240gr. A „D” jelölés a mély dobra utal, a „C” pedig a „compact” szó rövidítése, ami annyit tesz, hogy az orsóház kisebb, de a dobméret 4000-es. Bármely Daiwa orsó kiválasztásánál ezeket a jelöléseket szükséges értelmezni, és ennek megfelelően választani, hogy biztosan az kerüljön a horgász kezébe, amire gondolt.

Mivel jelen esetben a dobméret nagy és mély, szükséges volt alátöltő zsinórt tekernem rá, hogy az arra került fonott zsinór peremig töltse a dobot. Ennek a dobástávnál van nagy szerepe. A hibátlan zsinórképen látszik, hogy a Daiwa cross wrap zsinórcsévélő rendszere alsóbb árfekvésben sem hibázik. A 0,12-es zsinórvastagságot azért választottam, mert dunai viszonylatban bőven elegendő emellett a dobósúly mellett. Ezzel a mérettel számtalan kapitális süllőt és néhány termetes harcsát is sikerült már csónakba segítenem, így az erejében maximálisan megbízok. 

Két különböző terepen horgásztam a szettel. A Dunán, alkonyat előtt gumihallal próbáltam kapásra bírni a süllőket-kősüllőket. 12gr-os jigfejjel és 7 centis gumihallal horgásztam meg egy letörést, mely nyaranta zömmel kősüllőket és kisebb termetű süllőket rejt. A kapások periódusa ilyenkor rövid. Alkonyat előtt akad egy fél óra, amikor rendre kopogtatják a gumihalat, aztán elntűnnek, mintha ott se lettek volna. Egy csapásra megszűnnek az akciók. Ezúttal szerencsém volt, mert a kisebb kövesek mellett nyakon csíptem egy nagyfogút is. Igaz nem volt kapitális, próbára nem tette a felszerelés erejét, viszont az óvatos kapását remekül közvetítette a pálca. Nagyobb testvérei reményében kintmaradtam késő éjjelig, de a wobblereimre nem volt kíváncsi senki. Szomorúbb tény, hogy nem is mutatták magukat. Igaz ez nem újdonság felénk. Május óta egy kezemen meg tudom számolni, hány süllőrablást hallottam az éjszakákban...

Júniusban Siófokon töltöttem néhány napot a családdal. S mivel a Balaton volt a cél, nem kérdés, hogy bot és csali is került az autóba. Az időjárás sajnos nem kecsegtetett semmi jóval, de szerencsére egy szuper hajnali peca így is megadatott. Korán keltem, hogy a hajnali rohamukat elkapjam a balinoknak a mólon. Mivel ekkor még nem erősödött fel a szél, beindult a küszívás a kő mellett, amire nagy csapatban jöttek ki a balinok habzsolni. Rengeteg akcióm volt, ezért bátran variáltam a csalikat, melyek közül végül a látványos kapások végett a felszínieknél kötöttem ki. Nem mindig kellett nagyokat dobni. Olykor elég volt a kővel párhuzamosan elpöccinenem a wobblert. De ahogy feljebb jött a nap, húzódtak befelé a halak is. Ekkor már dobástávon raboltak itt-ott, de eleinte még nehéz csalikkal, nagy suhintásokkal őket is el tudtam érni. Bár a halak és az alkalmazott csalik ebben az esetben elbírtak volna finomabb pálcát is, remek élmény volt ezzel a túlbiztosított felszereléssel is a halak fárasztása. A bot felső tagja engedelmesen hajlott, ha a hal megugrott, de a második tag gerince már megálljt parancsolt nekik. Nyilván, tekintve hogy balinpecáról volt szó, a fék is lazára volt állítva, ami Daiwásan ciripelve, hibátlanul adagolta a zsinórt, ha nagy lett az őn lendülete.

 A baráti árkategóriájú felszerelések között úgy gondolom egy jó választás ez az összeállítás. Szerencsére nem csak én gondolom így! Privát megkeresések során jó néhány horgásztársamnak ajánlottam ezt a pálcát, akik célzottan a Dunára kerestek botot, és az eddigi visszajelzések részükről is pozitívak! Ezért is merem bátran ajánlani annak, aki hasonló kategóriában keres magának egy kezes „társat” a vízpartra!