A vendéghorgásztatás mellékhatása, hogy olykor-olykor kipróbálhatok olyan dolgokat is a kedves vendégeimnek köszönhetően, amit valószínűleg saját magam részére soha nem vásárolnék meg. Egy februári napon kezdődött az egész, amikor vendégem, Peti süllőzni jött el hozzám a Tisza-tóra. Mindössze 2 felszerelést hozott, ami bőven elegendő a téli süllőzések alkalmával, viszont ez a két összeállított eszköz multis volt. Elkezdtük a pecát és pár órával később rákérdeztem, hogy esetleg kipróbálhatom-e az egyik multis kombóját. Kedves vendégem megbízott bennem, hogy az első dobással nem vágom vízbe a botot és egy gyors igen után már dobtam is az elsőt. Szokatlan volt a spinning (peremfutós) után, de hamar megszoktam és már a kemény 5.-6.-ot dobhattam mikor egy határozott kapásnak vágtam be, aminek eredménye egy gyönyörű, 4 kg körüli süllő volt.

Na, ekkor leültem nagy vigyorral és azt mondtam Petinek: Bárcsak ne adtad volna ide! :D Megfertőztél!

A Daiwa 2020-as újdonságai között szerepelt egy orsó, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Hozzám nem megszokott módon, most egy multiplikátoros kis csodát szemeltem ki, nagyon kíváncsi voltam a benne rejlő tulajdonságokra. A katalógust böngészve nagyon megfogott a minimum 3.5grammos és a maximum 28 grammos dobástulajdonsága, hiszen többnyire hasonló méretű csalikkal pecázok. Hirtelen fellángolásomat tett követte és nem sokkal később be is szereztem az orsót, hozzá pedig egy úgyszintén 2020-as terméket, ami a Powermesh botcsalád legkisebb, azaz 3-10 grammos botja. Mostanra kellő idő telt el, hogy őszintén lapra vessem a gondolataim a szettről és külön a 2 termékről. 

Akik a multizásban jártasok, nekik már a cím elárulja, hogy melyik orsóról fog szólni a cikkem. Bizony ez a Daiwa zászlóshajója, egy Steez CT SV TW 700XHL. Az orsó kompakt, mindössze 150 gramm össztömegű és nem mellesleg a külsőre is figyeltek a tervezők, nem csak a belsőre, számomra csodaszép a szürkés-lilás dizájn, amit kapott. A könnyű dobja kis méretű (30mm), aminek köszönhetően hamarább indul be a pörgés, ezáltal kis csalival messzebbre tudunk dobni. Korábban már említettem, hogy 3,5-28g közötti csalikhoz tervezték és valójában nekem ez tetszett meg benne, hogy egy nagyon sokoldalú orsóról van szó. 

Április második felében sikerült először kipróbálnom, bár nem a Powermesh bottal – akkor még az nem érkezett meg – hanem egy régebbi szériás Steez bottal. Kicsit féltem, hogy mennyire fog menni a dobálózás, de mihelyst sikerült jól beállítanom a ketyerét, ami körülbelül 10-15percet vett igénybe, azonnal mentek a pontos nagy dobások. Rögtön elvarázsolt a feelingje na meg, hogy olyan helyekre is sikerült vele bedobnom, ahová peremfutóval nem sikerült volna. A pecát követően nem sokkal fogtam egy csukát, majd még egyet és még sikerült jó párat csónakba emelnem röpke időre. Úgy gondoltam, hogy bár az első alkalommal sikeresen teszteltem az orsót, amit még pár csukás nap követett, de mégis szerettem volna egy igazi nagy vaddal meghúzgálni a tekerőt, hogy mit bír. 

Egy napot tudtam harcsázásra szánni, de nem sikerült bajszost fognom, csupán pár rontott kapást tudtam kicsikarni. Majd idő közben megérkezett a várva várt botom. A száraz teszt nagyon bíztató volt, első gondolataimra tisztán emlékszem: megfelelően kemény, de van lágysága is, hogy a kisebb csalikat is el lehessen vele dobni. Szuper lesz! Már csak pecázni kéne menni! Pár nap múlva vízen is voltam. Izgatottan fűztem be a zsinórt és dobtam vele az elsőket. Na már most. Aki horgászott könnyű, érzékeny felszereléssel, az felejtse el, mert ez a kombináció valami hihetetlen! :) Annyira összepasszol, mint borsó meg a héja. Először wobblert kezdtem el vele dobni balinra, a jó öreg Wise Minnow-t. Mesébe illő a történet, mert ugyan úgy, mint az első csukás napomon itt se kellett sokat várni az első halra, ez köszönhető volt a jó helyismeretnek. Bő kettes balin csimpaszkodott a wobbler végén, ez már jól megdolgoztatta a lágy felszerelést, pont úgy dolgozott a bot, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Már csak a kősüllő tilalmi idejének a végét vártam, hogy a csíkos hátúakkal is tudjam tesztelni.

A tilalom első hetei nagyon gyengék voltak, kicsit meg is ijedtem, hogy a jól bevált helyeimen csak egy-két süllőt sikerült fogni, kősüllőnek nyoma nem volt. Majd egyszer csak csettintésre indultak be a helyek, amik tudtam, hogy fognak tartani halat, de mikor?! Egymást követték a jobbnál jobb pecák! Fantasztikus! A szűk 5 hónap alatt kellő tapasztalatot tudtam gyűjteni és hiába vittem magammal peremfutós felszerelést, sosem tettem össze, mert nem volt rá igény, hiszen a kis csalikat – amiktől féltem az elején – is nagy távolságokra tudtam repíteni. Imádtam a fék klikkenő hangját, akár a bevágásnál, akár a fárasztás közben. Az orsó fékerejét bizonyítja, hogy 4,5kg-os fékerőt tudtak „beleépíteni”, ami valójában nem sok, de nem is kevés, figyelembe véve azt, hogy mennyire kompakt orsót kapunk a kezünkbe. Nagyon kíváncsian várom a közelgő telet, remélve, hogy majd nagy tüskéshátúakkal is letesztelhetem az felszerelést.😊